Az egyik kedvenc főzelékem, és el kell róla mondanom nagyképűen, hogy képtelen vagyok hibázni vele. Ahogy néha a zöldborsó főzelék nem lesz az igazi, mert kemény marad vagy lesz a borsó, vagy a kelkáposztánál nem találom el a megfelelő sűrűséget, úgy a krumplifőzelék mindig 10/10-es lesz. Nem volt ez másként most sem, ezért veszem a bátorságot, hogy megosszam veletek a módszert, ahogyan én készítem.
8 db közepes burgonya
1 kisebb fej vöröshagyma
2 babérlevél
só
1 nagy pohár tejföl
1 púpos evőkanál liszt
egy kevés pirospaprika
1 teáskanál mustár
szükség esetén pár csepp ecet vagy citromlé
Elkészítés:
Egy megfelelő méretű lábasban vizet teszünk forrni.
A burgonyát meghámozzuk, 3 mm-es karikákra vágjuk. Ha forr a víz, beletesszük, bőkezűen megsózzuk. A krumpli tetemes mennyiségű sót képes magába szívni, ha nem elég a vízben a só, utólag már nem nagyon lehet a bakin korrigálni.
Figyeljünk rá, hogy a víz éppen csak ellepje a krumplit, ne legyen túl sok.
Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát is, beledobjuk a babérlevelet, és közepes lángnál puhulásig főzzük.
Elkészítjük a habarást. A tejfölbe belekeverjük a lisztet, megpróbáljuk csomómentesre keverni. Hozzáadjuk a pirospaprikát is. (Ez el is maradhat, ha fehéren szereted a főzeléket.)
Amikor a krumpli már puha, a folyadék nagy része elfőtt róla, akkor húzzuk le az edényt a tűzről, várhatunk is vele pár percet, majd egy merőkanállal adagoljunk a forró léből a lisztes tejfölbe. (Hőkiegyenlítés.) Keverjük simára. Ha nem vagyunk biztosak a csomómentességben, fektessünk a lábasra egy szűrőt, és azon át engedjük a habarást a főzelékbe, így megszabadulhatunk az esetleges lisztcsomóktól.
Tegyük vissza az edényt a tűzre, óvatos mozdulatokkal keverjük el a habarást benne. Ekkor adjuk hozzá a mustárt.
Forraljunk egyet a főzeléken, egy-két perc elég lesz, hogy a liszt elveszítse nyers ízét. Eddigre be is sűrűsödött a főzelékünk kellően. Ha netán mégsem így történne, vegyük elő a botmixert, és egy kis részét a főzeléknek mixeljük le, ez garantáltan megoldja a problémánkat.
Ennyi az egész. Most pedig a feltétről.
Régi dolog nálam, hogy én a főzelékeket leginkább feltét nélkül, önmagukban szeretem fogyasztani. Némelyikhez eszem egy kis kenyeret, de ennyi. Nekem nem hiányzik mellőlük a virsli, a tojás, az apámfüle, én a főzelékeket a maguk ízéért szeretem. De nincs ezzel minden családtagom így, ezért gondoskodni szoktam különböző feltétekről.
Most úgy adódott, hogy a hétvégén rakott krumplit főztem, és bár egy minőségi(nek gondolt) gyulai kolbászt vettem hozzá, hát annak a kolbásznak aztán a világon semmi zsírja nem volt. Ez persze nem dráma, csak azt mutatja, hogy a kolbász főként húsból, és nem egyéb dolgokból készült. A zsírtalanság problémáját orvoslandó előbányásztam a hűtő legfelső polgáról egy arasznyi régebbi füstölt kolbászt, azt karikára vágtam és kisütöttem. A zsírját megkapta a rakott krumpli.
Igen ám, de ott maradtak a karikák, amik a tűzhely szélén szépen kihűltek és ropogóssá váltak. Nosza, előkaptam kedvenc késes betétű aprítómat, és morzsásra daráltam a kolbászt, ez lett a krumplifőzelékre való feltét.
Szerintem más ételekhez is lehet egy kis ízfokozónak alkalmazni.
Kép: pixabay.com
TIPP:
Habarás előtt én merőkanállal le szoktam merni még a megmaradt léből is egy keveset egy tálba, nehogy megtörténjen, hogy a habarás ellenére híg marad a főzelék. Pótolni mindig lehet a folyadékon, de ha nem sűríti be kellően a habarás a főzeléket, az nem olyan jó. Legalábbis én utálom a főzeléknek induló leveseket...
